Egymást átkarolva szépen,
Mennek a virágos réten.
Övék most az egész világ:
Nekik virít minden virág!
Jaj, Istenem, ha tehetnék,
A mi virág, mind leszednék;
Összekötnék bokrétába,
Édes mama kalapjába.
Ilus szedi, Teri fonja,
Mindkettőnek nagy a gondja:
Nem lehet, hogy mind leszedjék,
Válasszák hát a legszebbjét.
S mennek, mennek, mendegélnek,
Itt is, ott is szedegélnek.
“Jaj, ez is szép, jaj, az még szebb!
Jaj, Iluskám, még szedj, még szedj!”
Van már virág, több a soknál,
Az egyik szebb a másiknál.
“Elég volt már, elég volt már!
Gyerünk Ilus, a mama vár.”
S egymást átkarolva szépen,
Haza sétálnak a réten.
Most csak övék ez a világ:
Van már a mamának virág!